Érthetetlen szituációk hétköznapjainkban

Egy a napokban történt eset, miként tojnak a fejünkre az egyik nagy hipermarketben. Mivel a lakásom a földszinten van és néha akadozik a víz eltávozása (vélhetően az alacsony lakás mivolta miatt) kedves barátomtól telefonos segítséget kérve és néhány lefolyótisztítót kipróbálva arra a következtetésre jutottunk, hogy a legegyszerübb és kézenfekvőbb módszer a WC pumpa lehet. Próbára téve barátom WC pupmáját, még mielőtt egy sajátba ruháznék, boldogan tapasztaljuk, hogy ez az egyszerű módszer mennyire  nagyszerű. Ezt követően már mehet a beruházás gondoltam és boldogan indultam beszerző utamra. Meg is érkezünk az egyik hiperbe, ahol néhány más dolog mellett egy WC pumpa boldog tulajdonosa szerettem volna lenni. Mivel nem találtuk párommal a "műszert", gondoltam megkérdezünk egy ott dolgozót, hol is találjuk. 1.számú munkatárs a háztartási osztályra küld - Nem találjuk. 2. számú munkatárs a barkácsosztályra - nem találjuk. 3. 4. 5. munkatárs a két helyszín valamelyikére irányít, de már nem bedőlve a segítő szavaknak  várok egy hatodikat. Meg is jön, de persze lazán hárít, hogy ő más osztályon van és különben sem tudja. Ekkor már nem a nyugodságtól áthatva kissé megemelem a hangomat, hogy ha a ő nem is tudja így 5 munkatárs után, legalább keresne egy olyat, aki tudhat róla. Ekkor még mindíg gondoltam, hogy ők vannak értem. De tévedtem. Egy sokadik munkatársnál már elöntött a méreg és kérdőre vonva megkérdeztem, hogy egyáltalán tudja valaki, hogy ebben az áruházban van-e WC pumpa. Mert ugye lehet, hogy nincs is, vagy csak elfogyott. Ha elfogyott, akkor hozzunk már a raktárból - gondoltam. Erre a válasz az volt, hogy "jó van, akkor szerintem nincs" Amit nem toleráltam, mert ugye a szerinte nincs és a valóban nincs közt van különbség. Ekkor kedves kollégának jeleztem, hogy a stílus hagy némi kivánni valót maga után, mire ő is jelezte, hogy az enyém is. Én gondoltam, ennyi segítőkész munkatárs (6 fő) után lehet is érces a stílusom, na meg a vevő is én volnék még mindíg. (Kosarunkban 25.000 Ft érték, tehát nem csak egy szaros kis WC pumpáért jöttünk.) Szaladok is a vevőszolgálatra, hogy hívjak egy vezetőt, mégiscsak a WC pumpám beszerzése forgott kockán! Ott, mint a végén kiderült, kifogtam az egyetlen kedves és segítőkész hölyget az áruházban. Nyomban elkisért a helyszínre, mert ő tudni vélte a WC pumpa megtalálási helyét. Odaérve szomorúan tapasztaltuk, hogy ott biz nincs pumpa. Telefonálás, osztályos kolléga kérdezés és az elszomorító tény, hónapok óta nem is tartanak. Ez az infó, amire 1 perc alatt lehetett volna megoldást találni a megfelelő segítségnyújtás mellett, miszerint bármely ott dolgozó felhívhatja azt az illetékest, aki tudhatja, hogy nincs is készleten a termék, minimum 30 percbe, némi idegeskedésbe és hangoskodásba került. Kíváncsi volnék, ha egy néhány százezer forint értékű árut keresek, hasonló-e a lepattintás. Lehetséges. A baj, hogy senki nem érezte a gondot magáénak, nem számít, hogy egy marha, azaz én a VEVŐ keres valamit és segíteni kellene rajta. Mert mindenki csak magával foglalkozik és nem jutott eszébe az utolsó hölgyön kívül, hogy a megfelelő tudással rendelkezőt kell megkeresni. Feladván a harcot, a goromba dolgozóval aki végül a lekezelő stílusával kihozott a sodromból közöltem, ha lenne még egy barom, aki WC pumpát keres, segítek és tudjon róla, hogy nem tartanak. TEhát aki a Szentendrei úti Auchanban keres WC pumpát ne tegye. NEM TARTANAK! A hölgy kedvességét csokival viszonoztam és a végösszeg amit a megpróbáltatások ellenére eme csodálatos helyen hagytunk 28.000 Ft volt.